2014 ugyanolyan év volt PDL, alanyi költő életében, mint az összes többi, hiszen -- mint azt facebook posztjaiból is látjuk -- népszerűsége töretlen. Nem kis fáradtsággal mikrofonvégre kaptuk egyik rajongóját, aki anyja életére esküszik, hogy idolja, ha színész maradt volna, mára jobb lenne, mint Csányi Sándor, és Ryan Gosling együtt, Vagy épp Mészáros Dóra, aki mellesleg a költő nagy tisztelője és viszont. Az Úr nyolcadik kerületének krónikása egyébként informátorunk szerint - erre a nagyanyja életére is megesküdött - már rég egy svábhegyi villába költözött a slam-, és Bodor Ádám-rajongók elől.

Egy angol lord utánozhatatlan eleganciája, egy párizsi értelmiségi elhivatottsága és egy spanyol fidalgo nagyvonalúsága jellemzi Korpa Tamást, barátainak: Tomit. Az „Egy híd térfogata” után 2014 volt az ő nagy metapillanata.  

12 évesen részt vett egy forradalomban, írt pár könyvet, de Nyírő, Wass Albert és James Joyce óta az ő munkásságáról beszélnek a legtöbben – úgy, hogy nem olvasták. Szeret énekelni is, de – legalábbis Kukorelly Endre meglátása szerint – nem tud. 2014 nyarán egy csapásra híres lett.

Máté végre megmutatta, hogy milyen is, amikor egy fiatal költő első kötetével akkorát robbant a kortárs irodalomban, hogy a dolgok végre rendeződnek. A Félonline szerkesztőjeként tovább feszegette saját kúlságának határait. Példát vehetne róla kedvenc focicsapata, a Kispest, hiszen Máté idén ráfordult, lőtt és egy akkora bombagólt lőtt, mint Plókai a Haladásnak.  

A Tóth Kinga-gépezet idén körbeturnézta a fél világot. Hörgései, szeszeregései, csettegései, nyögései, nyammogásai, cikákulása, trobbanásai, danolászása, durrogatásai, placskolásai, karbékolásai, dödörögései, cuckattyolásai, káricálásai, lafatyolásai és lafátyolásai, szkrerlelememkedései, pürrrüszködései, žluttýanásai, dogg134ll.klodásai, valamint természetesen suttogásai és sikolyai Berlin és Budapest galériáit, kocsmáit és restijeit egyaránt rettegésben tartották. Az „all machines” szokatlan megszólalásmódja nem csak a költőnő szűk pátriárkáját, de lenyűgözte a Magvető stábját is, sőt a Horváth Péter-díj kuratóriumát. A díjat egyébként nem ő, és – mindenki megrökönyödésére – végül nem is Krusovszky Dénes kapta.

Balázs nevét feltehetően az egész volt Oszmán Birodalom területén jól ismerik. Nincs olyan kocsma, ivó, talponálló a Balkánon, ahol ne csettintenének jóízűen és köpnének a földre, ha valaki felemlegeti ezt az überkúl életművészt. Balázs erős évet zárt. Nyáron Budapest egyik legkúlabb helyét, a Valyo-partot igazgatta, ősszel pedig az Isztambuli Könyvvásárra vitte ki a magyar kontingenst. Közben pedig egy Bukowski és egy Houellebecq magabiztosságával issza bele magát a magyar irodalom történetébe.

2013-2014 legszeretettebb, avagy legyűlöltebb kulturális jelensége. És ha így van, szerintünk atommenő. A slam másfél év leforgása alatt egy szűk underground kultúrából megkerülhetetlen divattá vált. Egyszerre szólítja meg a budai elitgimnáziumok hallgatóit, a vidéki szakmunkásképzők diákjait, a trú és az amatőr raprajongókat, a magyar faktosokat, jobb- és baloldaliakat egyaránt, valamint Szkárosi Endrét.